Az Egyfeszt a mi kincsesdobozunk

Helyszínek Bakelit udvar Figura színház – és könyvudvar Folkudvar Gasztró utca Hegyilevegő udvar Játékudvar Képzőművészeti udvar Livingroom Nagyszínpad Örmény tér Szanatórium kert Turisztikai programok Vásár Blog Jegyek Sátortábor Helyszínek Bakelit udvar Figura színház – és könyvudvar Folkudvar Gasztró utca Hegyilevegő udvar Játékudvar Képzőművészeti udvar Livingroom Nagyszínpad Örmény tér Szanatórium kert Turisztikai programok Vásár Blog Jegyek Sátortábor Helyszínek Bakelit udvar Figura színház – és könyvudvar Folkudvar Gasztró utca Hegyilevegő udvar Játékudvar Képzőművészeti udvar Livingroom Nagyszínpad Örmény tér Szanatórium kert Turisztikai programok Vásár Blog Jegyek Sátortábor Helyszínek Bakelit udvar Figura színház – és könyvudvar Folkudvar Gasztró utca Hegyilevegő udvar Játékudvar Képzőművészeti udvar Livingroom Nagyszínpad Örmény tér Szanatórium kert Turisztikai programok Vásár Blog Jegyek Sátortábor Az Egyfeszt a mi kincsesdobozunk Az Egyfeszt a szívemben érte el, hogy minden évben bizalmat szavazva, még a programok bejelentése előtt vásároljam meg a bérletet. Nem történt ez másként idén sem.  Az ötödikre hangolódva, úgy döntöttem, hogy felsétálok a padlásra átvizsgálni a lomjaim. Az ott heverő lomok annyira elhanyagoltan vártak már engem, pókhálóba borulva, porosan. Enyhe undorral emeltem fejem fölé a padlást takaró csapóajtót, mivel fel voltam készülve a rám zúduló koszra. Miután túlestem a formaságokon, és végre feljutottam a múltam kincstárába, zordul szemügyre vettem az emlékeket. Miközben kajtattam a bakelitlemezek és régi megsárgult albumok között, kezem megakadt egy rozsdásodó, virágdíszes pléhdobozkában. Enyhe sérülést ejtett kézfejemen a meglelése, viszont ennél mélyebb, pozitív értelemben vett sebeket hasított az emlékeimben. Oly gyorsan cikázott végig bennem az elraktározott emléktáraim között a felismerés, hogy gyorsasága könnycseppet indított a szememben.  Ez nagymamám kincsesdoboza! – konstatáltam halk felkiáltással, majd beledőltem az emlékhullámba, hadd ringasson végig magával.  Gyerekként rengeteget lógtam nagymamámon, imádtam a történeteit hallgatni, illetve az apró meglepetéseit, amivel szebbé varázsolta a napjaimat. Ez a dobozka pedig pont egy kulcsfontosságú szereplő volt mindabban, amit nagymamámban szerettem. Ugyanis volt egy játék, amit ő talált ki, és egészen az utolsó percig játszottuk ameddig még velünk volt. Ezt nem egy hagyományos értelemben vett játéknak kell gondolni, hanem egy játékos jutalomnak, amivel a szeretetét fejezte ki felém. Szóval volt ez az előbb is említett dobozka, ezt úgy kell elképzelni mint azt a tipikus, sütis fémdobozt, amely a háztartások nagyrészében fellelhető és varrókellékek tárolására hasznosítják miután kiürült a gyári tartalma. Ezt a nagyim továbbgondolta, és elnevezte kincsesdoboznak. Az üveglapos vitrinjének a fiókjában őrizgette, ameddig ugyebár fel nem került a padlásomra. Fénykorában csordultig volt rakva édességekkel. Ezt a dobozkát a nagymamám szerint egy Ábráká nevű varázslény hordta tele nyalánkságokkal, és szigorúan akkor látogatta meg őt, amikor én épp máshol voltam.  A lényeg a lényegben az volt, hogy akárhányszor egy tartalmasan eltöltött mama látogatás végéhez érkeztünk, felszólítást kaptam, hogy: – Ma is járt nálam Ábráká, és hozott számodra valamit! Ilyenkor tudtam, hogy elő kell vennem a kincsesdobozt a vitrinből, majd csukott szemmel választanom kell belőle egy darab finomságot. Nem tudom, hogy miként, de az évek során mindig valami újra akadtam, ezáltal sosem sikerült két egyforma kincset találnom. Ennek ellenére, valahogy mindig elégedett voltam a választással, és az ínyemnek megfelelő volt az ízvilág, mivel Ábráká mindig gondosan odafigyelt a doboz tartalmának a megválogatásánál.  Nos nagymamám elvesztése után, fogyatkozni kezdett a doboz tartalma, ugyanis Ábráká nem igazán akarta visszatölteni már. Miután teljesen megcsappant a készlete, a fémdoboz felkerült a padlásra. Nem volt szívem eldobni, megválni azoktól az emlékektől, amelyeket magában hordozott.  Most itt térdelek a doboz előtt, halványan vérző kezekkel, és miközben a könnyeket szétprésolva, a szemhéjaimat egymáshoz illesztem, titkon arra vágyom, hogy amikor felnyitom a doboz tetejét, hátha akad benne még néhány szem cukorka. Nem áltatok senkit, a doboz teljesen üres, legalábbis édesség mércével mérve. Viszont az alján itt lapul valami. Valami ismerős papírdarabok, az eddigi Egyfeszt bérleteim. Mind a négy évből. El is felejtettem, hogy ide raktam őket. A megtalálásuk összefont bennem egy felismerést. Annak a felismerését, hogy miért is oly kedves számomra ez a fesztivál, miért veszek részt rajta töretlenül immáron ötödik éve, és miért van már meg az ideire is a bérletem.   Az Egyfeszt olyan, mint nagymamám kincsesdoboza. Nem tudni, hogy kik és hogyan, de megtöltik számunkra kincsekkel. Olyan kincsekkel, amelyek igazán fontosak, főleg most, a jelenlegi felgyorsult világban. Meg van töltve művészettel, hagyománnyal, zenével és kultúrával. Udvarokkal, amelyeket meglátogatva lelassulhatunk, megnyugodhatunk és kulturáltan szórakozhatunk. Itt kicsit kiléphetünk a rohanásból, és mint egy ecsetről leitatott festékcsepp, elkeveredhetünk az alkotás örömtengerében. Azt javaslom, hogy bátran nyúljunk bele, és válasszunk magunknak belőle egy darabot, mert választásunkkal biztosan kincset találunk, amely az ízlésünknek megfelelő élménnyel gazdagít majd bennünket! Antal Arnold Email: info@egyfeszt.ro Fesztivál szabályzat Általános szerződési feltételek Adatvédelem © Egyfeszt | All Rights Reserved.