A folkudvar hűvösébe estefelé betértem mesét hallgatni. Kiskoromban mindig a Marosvásárhelyi Rádió esti meséi voltak a kedvenceim, olyankor mentünk haza fele és addig nem tudtak kivenni a kocsiból amíg vége nem lett a műsornak. A magyar népmesékről és a Mátyás királyos legendákról ne is beszéljünk, csüngtem rajtuk napestig. Ezért nosztalgia gyanánt ki nem hagytam volna egy felnőtteknek szóló mesekocsma névre keresztelt programot.

Mivel késő kásáknak már csak az alja helyek maradnak mi fix a színpad mellé keveredtünk be. A hang pompás volt, de a mimikákat sajnos részben kaptuk el csak. A Sepsiszentgyörgy környékéről származó kis társulat egy órán keresztül gondoskodott a hasizmokról és a nevető ráncokról. Benkő Éva, Csibi Szabolcs, Péntek Zsuzsa és Kelemen István zenével, énekszóval és a régmúltban játszódott történetekkel tűzdelték meg az estét.

Visszakanyarodtunk egészen a föld teremtéséig, a nő születéséig és ha már férfi nő kapcsolat akkor elmaradhatatlan a különféle házasságokról szóló históriák. Kedvencem egy pipogya legény története, aki a házasságért lepaktált az ördöggel és fizetségnek olyan valamit kellett mutasson neki, amit addig még nem látott. Elment hát a boszorkányhoz, aki segített neki. A legény bevezette az ördögöt a boszorka házába és aztán rohanvást kimenekült onnan az ördög. Egy olyan rémséget látott, amely ráncos volt, elől mekegett, hátul volt a szakálla és még a tőgyeit is elől hordta.

Csak úgy zengett a tér a kacajoktól és úgy elhussant az az órácska, hogy szinte észre sem vettem. Azért milyen jó is, hogy vannak még emberek, akik régi történeteket regélnek, átadják tudásukat a fiataloknak és főként az, hogy vannak ilyen események, mint az Egyfeszt, hogy lehetőséget ad ilyesmire.

Ez is egy mese vót, lehet igaz se vót, de aki nem hiszi, járjon utána!

Demeter Dorottya