Szombat reggelnél maradtam el úgy-e? Nos sejthetitek, hogy reggelibe nem voltunk éppen a toppon, de a napot azt el kell kezdeni mert írni kell és a fagyi sem maradhat el! Utunk a kézműveskedéshez vezetett mert minket lányokat természetesen érdekelt a fülbevalók világa, a jó barátunk meg sosem mond nemet egy kis bütykölésnek. De sosem mehet semmi gördülékenyen, nagyon eltöltöttük az időt… Ami nem baj, mert legalább jól éreztük magunkat, csak utána semmi sem ment a még reggel eltervezettek szerint. Rohantunk utána mindenhova és ki kellett hagynunk a konyak kóstolást, ami miatt el voltam keseredve. Akartam lehetetlen küldetést is csinálni (Egyfeszt impossible), de sajnos még mindig nem rendelkezem időgéppel. Rohanva értünk el a játékudvarba is, ahonnan szereztem két lehúzóst és egy kitűzőt, ami megy az új hasitasimmal, amit a vásáron vettem, úgy kacsintgatott felém, hogy nem tudtam ott hagyni, a szívem nem engedte. 

Egy kis időt szakítottunk este, hogy koncertes öltözetbe burkolódzunk aztán még mindig rohanva, a színház- és könyvudvar székein pihentünk meg. Közösen írtuk meg a bütykölésről szóló cikket, közben pedig a figyelmünket el-el csalta Petőfi néhány megzenésített verse, amit a Paronim adott elő. 

A BBC koncertről sem maradhattunk le, végig énekeltük aztán az aznapi tempóval, rohanással, érkeztünk meg a vonatállomásra mert sajnos a barátunknak tovább kellett állni. Mi még gazdagítottuk a Retró udvar népét egy darabig, aztán barátnőmtől is könnyes búcsút vettem. 

Mára egymagam maradtam, pontosítok a szüleim még itt vannak! Reggel velük mentem egy plüss átadásra a lovardához. Pár hete, hónapja a No sugar zenekar felajánlott egy macit árverésre, aminek az árával támogatják a koraszülött gyermekek számára vásárolt berendezéseket. Romániába a Plüss kommandó akció elég gyerek cipőben jár sajnos, mert kevés az önkéntesük, holott nagyon is jó ügyért munkálkodnak. Aki teheti ajánlom keresse fel az oldalukat, vegye fel velük a kapcsolatot és segítsen, amiben csak tud mert csecsemő életeket menthet vel!

A reggelivel egybekötött átadó után dolgoztam egy kicsit majd a legjobban várt előadásra siettem, a Csillagvizsgálásra. Bővebben egy másik cikkben olvashattok róla! Este pedig a legjobban várt koncerten fúrtam bele magam az első sorba. A No sugar, mint mindig, kitett magáért, és én a hét fáradalmait kitomboltam magamból. 

Ezúton is szeretném megköszönni a lehetőséget, hogy írhattam, hogy olvastátok és legfőképpen azt, hogy ismételten sokat tanultam. A barátaim és anyukám türelméért, segítségükért és támogatásukért is roppant hálás vagyok. Örülök, hogy itt lehettem, sajnos nem sikerült mindent bekebelezzek, de remélem jövőre is itt tudok lenni, és több program bele fog férni egy napba, hátha addig kitolják 30 órára vagy 40-re a napokat, annak aztán tudnék örülni!

És legyen ez a végszó. 

Demeter Dorottya