Köszönöm srácok, vagyis igazából köszönjük. Nagyon sok Bagossy-koncerten voltam életemben, igazából azok közé tartozom, akik a legelejétől ott vannak, de Gas Boys koncerten még nem voltam. Vagyis voltam, csak akkor még nem tudtam róla.

Jó néhány évvel korábban járunk, megyünk Bagossy-koncertre egy olyan kocsmába, amely sajnos ma már nem létezik. Kint -17 fok, de tudom, hogy bent plusz 44 lesz, ezért inkább úgy döntök, megfagyok útközben. Megérkezünk, megy a hangolás, néhányan már a füstös levegőbe (igen, lehetett még beltérben cigizni) ordítják, hogy „add vissza.” Igen, van már néhány saját daluk a srácoknak, de messze ez a legnépszerűbb, erre szokták leverni a szemüvegem.

A koncert olyan, mint amit megszoktunk: fergeteges. Semmi hely, gyakorlatilag mint a heringek, egy helyben „pittyogunk”, oxigén pedig semmi. De így is élmény, sőt, így volt élmény.

Aztán eltelik tíz év, és ugyanezeket a dalokat hallod ugyanezektől a srácoktól. A minőség itt is a csillagos eget súrolta, azt is mondhatjuk nem volt semmi „Gas”. Norbi azt mondta, nem is tudja mikor találták ki ezt a „hülyeséget”, de igazából az a lényeg, hogy kitalálták. Igazi időutazás volt beleordítani a levegőbe, hogy „ezaz tee!”, emellett azt is megtudhattuk, hogy Aranka még ennyi év távlatából is ugyanolyan könnyűvérű.

Ma este Bagossy Brothers Company koncert lesz. Aki pedig az első sorokban fog csápolni, abban bizony egy csipetnyi Gas Boys is van.

Kertész László