Úgy tartja a mondás, hogy a székely ember 3 okból iszik: Azétt, me  szomorú, azétt, me bódog, s persze csak úgy ne!. Eme jeles napon én pedig azért nedvesítgettem a nyelvem, ínycsiklandó gyümölcspárlatokkal mert Barabás Attila jóvoltából lehetőségem nyílt rá. 

A Hegyilevegő udvar szalmabáláin pihentettem meg végtagjaimat, közben egy tanulságos és  természetesen hangulatfokozó előadást csodálván végig. Bagossy Norbi és az imént említett Barabás úr közös erőkkel vezettek be a pálinkafőzés és az ízek világának rejtelmeibe. Az előadás elején megtudhattam, hogy a jó pálinka 1 agysejtet pusztít el, míg a rossz 10000-et, bár igaz, hogy a bevitt mennyiség nem volt fecsegés tárgya. Az ízig-vérig székely előadók nem hazudtolták meg a tényt, hogy mifelénk nincs lehetetlen csak tehetetlen. Norbi beszámolt a COVID alatt összeszedett pálinkafőző tudásáról. A blokk konyhácskájában feleségével együtt kísérletezték ki a jó pálinka receptjét. Cefréztek és a megszokott főzelék helyett, pálinka illata terjengett a lakásban. A szomszédok biztosan kívánták, de ahogy el tudom képzelni olyan finom gyümölcsös illata lehetett, hogy azt hihették, dzsem főzésbe fogott a Bagossy família. 

Na de nem csak a szájuk járt, és nem csak kívántatták velünk a csemegéket, hanem egy speciális, tulipán pohárnak hívott, üveg, talpas pálinkás pohárba töltögettek is, rendesen. Nyolc féle nedűt kóstolhattak meg a látogatók, és mivel az ember ennyi kortyinka után már telhetetlen és elég követelőző fajta szokik lenni, ezért egy dugiból elékapott ékkövet is kínálásra bocsájtottak. Volt ott a legdrágább pálinkából, ami tudni illik, a málna, és persze az örök gyöngyszemek, a szilva és barack sem maradhattak el. Az almával kezdtük, mert  Barabás úr elmondása szerint, a paradicsomban is az almával kezdődött minden. Megtudtam, hogy a megszokott technikával a havasi meggy-pálinkát nem lehet csinálni, de a fortélyát, amivel mégis csak, azt az eszükbe véshették a még ülő és álló helyzetben lévők, merthogy a vörös áfonyából készült finomság után mámoros állapotok kezdtek eluralkodni. A hangulat fokozódott és sajnos a figyelem lankadt. 

A végére a jókedv a tetőfokára hágott, és a dugi pálinkát is sokan megmerészelték kóstolni. Norbi, az asszony előlnem csak a gyümölcsöt lopta el, hanem a répát is. Eme nyalánkság szokatlan ízvilággal rendelkezett, így a külföldről is érkezett vendégek első kézből tapasztalhatták meg a  székely  találékonyságot. Mint említettem, nincs lehetetlen! 

Egy csepp sem veszett kárba a párlatokból, és mire az utolsó korty is lecsúszott, nem túl magabiztos léptekkel, szuvenírként a poharat batyumba csúsztatva, tovább haladtam a következő programra. 

Demeter Dorottya